A hivatalos és a hiteles fordításról

Ön is fizetett már hivatalos fordításért? Van egy rossz hírünk: Jogi értelemben nincs olyan, hogy „hivatalos fordítás”, a jogszabályok csak a ”hiteles fordítás” fogalmát ismerik. De van egy jó hírünk is: Az élet úgy alakult, hogy bizonyos dokumentumtípusok esetében a legtöbb helyen (Magyarországon és szerte a világon) nem kell mindenhová méregdrága hiteles fordítást benyújtani, hanem elfogadják a fordítók által záradékolt és így „hivatalossá” váló fordítást is. Szóval a hivatalos fordítás jogi értelemben nem, de hétköznapi értelemben igenis létező dolog, szeretjük is, baj csak akkor van, ha hiteles fordításként próbálják meg eladni. És most következzenek a részletek. 

Hiteles fordítás

Hiteles fordításról akkor beszélünk, ha a fordítást (az eredeti szöveggel való megegyezést bizonyító) hitelesítési záradékkal látják el, amellyel a fordítás jogilag egyenértékű válik az eredeti okirattal. Magyarországon – részben dokumentumtípustól függően – négyféleképpen készülhet hiteles fordítás:

  1. Kezdjük a jó hírrel: A 24/1986. (VI. 26.) MT-rendelet kimondja, hogy a cégjegyzékbe bejegyzendő adatok és cégiratok (bármely EU-nyelvre – így magyarra is – történő) hiteles fordítását a szakfordító vagy szakfordító-lektor képesítéssel rendelkezők is elvégezhetik, ez tehát valóban hiteles fordításnak minősül.
  2. OFFI általi hitelesítés: A 24/1986. (VI. 26.) MT-rendelet értelmében hiteles fordítás elkészítésére csak az – állami kézben lévő – Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) jogosult függetlenül attól, hogy a fordítás magyarról idegen nyelvre vagy idegen nyelvről magyarra készül (ez az intézmény ebben a formában Európában szinte példa nélküli). Ide tartoznak pl. az államigazgatási eljárások (bevándorlás, diplomahonosítás, családegyesítés, házasságkötés külföldi állampolgárral, örökbefogadás, hagyatéki eljárás, névváltoztatás, külföldről behozott gépjármű forgalomba helyezése stb.) során keletkezett okiratok. Némi öröm az ürömben, hogy az OFFI nem csak a saját szakfordítói által készített fordításokat hitelesíti, hanem – az ún. hiteles lektorálást követően – más (képesítéssel rendelkező) szakfordító vagy fordítóiroda fordításának hitelesítésére is jogosult, ami egy valamivel költséghatékonyabb és gyorsabb megoldás.
  3. Közjegyzői hiteles fordítás: A közjegyzői okiratokról az arra feljogosított (azaz nyelvi jogosítvánnyal rendelkező) közjegyzők is készíthetnek hiteles fordítást (ezen közjegyzőkre itt lehet rákeresni az "Összetett keresés" funkcióval), ilyenkor a fordításnak az eredetivel való megegyezését záradékkal tanúsítják. Arra is van mód, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) hitelesítse, illetve szükség esetén Apostille-tanúsítvánnyal lássa el a szakfordítók által is hitelesíthető esetekben (lásd az 1. pontot) készített fordításokat.
  4. Konzuli hiteles fordítás: A közjegyzői feladatok végzésére felhatalmazott konzuli tisztviselő a magyar állampolgárok érdekeihez közvetlenül kapcsolódó jognyilatkozatokról vagy jogügyletekről – a végintézkedést is beleértve – konzuli okiratot állíthat ki, amelyről hiteles fordítást készíthet vagy tanúsíthatja a más fordítók vagy fordítóirodák által készített fordítások helyességét. A konzul által hitelesítési záradékkal ellátott okiratok hiteles fordításként felhasználhatók bármely magyar hatóság előtti eljárásban, ugyanakkor a magyar okiratok külföldi felhasználása előtt célszerű tájékozódni arról, hogy az illetékes külföldi hatóság milyen fordítást fogad el a hivatalos eljárásában. 

 

Hivatalos (záradékolt) fordítás

A fenti az esetektől meg kell különböztetni a záradékolt, cégbélyegzővel ellátott fordítást, amelyet a köznyelvben gyakran "hivatalos fordításnak" neveznek, azonban – a cégjegyzékbe bejegyzendő adatok és cégiratok fordításától eltekintve – az ilyen fordítás nem számít hitelesnek. A „hivatalos fordítás” Magyarországon ugyanis jogilag nem létező kategória, de sok esetben mégis elfogadják. Külföldi felhasználás esetén (pl. munkavállaláshoz, tanuláshoz stb.) is sokszor elegendő a hivatalos fordítás. Fontos tudni, hogy pl. Németországban vagy Ausztriában (és valószínűleg még több más országban is) hiteles fordítást csak az adott országban felesketett fordító készíthet, tehát ezekben az országokban a külföldi fordítók által készített hiteles/hivatalos fordításokat elvileg nem fogadják el (sőt az OFFI által készített hiteles fordítást sem!), amire viszont az élet sokszor rácáfol. Ha biztosra akarunk menni, akkor előzetesen minden esetben célszerű a befogadó hatóságnál érdeklődni, hogy milyen típusú fordításra van szükségük. A záradékolás formája eltérő lehet (ami nem meglepő, ha egyszer a „hivatalos fordítás” sem létezik jogilag), erről a "Fordításhitelesítés formai szempontjai" c. írásunkban lehet bővebb információt találni.

 

Hites fordítás

Meg kell még említenünk a hites fordítás rendszerét. A hites fordítók és tolmácsok nyilvántartása 1949-ig létezett Magyarországon, és az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda létrehozásával szűnt meg. A hiteles fordítás és a hites fordítás között fontos különbség (volt), hogy a hiteles fordítás esetében egy "teljes körű, bizonyító erejű okirat készül idegen nyelven, tehát a fordítás ugyanolyan jogokkal lesz felruházva, mint maga az eredeti irat". Hites fordítást viszont a megfelelő jogosultságok birtokában bárki készíthetett, aki szerepelt a nyilvántartásban, és igazolta a fordítás valódiságát. A szakmai szervezetek már egy ideje a legmagasabb szinteken szorgalmazzák a hites fordítói és tolmács névjegyzék visszaállítását. Koncepciójuk szerint a jövőben hiteles fordítást csak hites fordítók készíthetnének, a hatósági tolmácsolási feladatokat pedig kizárólag hites tolmácsok láthatnák el. A hites fordítás tehát a hiteles és hivatalos fordítást váltaná ki azzal a különbséggel, hogy a hites fordítóknak nemcsak képesítéssel kellene rendelkezniük, hanem a koncepció értelmében hites fordítóvizsgát és esküt is kellene tenniük.

 

Felülhitelesítés (Apostille)

Bár konkrétan nem a fordítási folyamat részét képezi, érdemes tudni, hogy adott esetben szükség lehet a külföldi felhasználásra szánt okiratok felülhitelesítésére, ami valójában annyit jelent, hogy tanúsítják a felülhitelesítendő szerv aláírásának és bélyegzőjének valódiságát, viszont az okirat tartalmát nem vizsgálják.

A felülhitelesítési eljárás menete attól függ, hogy melyik országban kívánják felhasználni a felülhitelesített okiratot:

  • Ha az okiratot olyan országban kívánják felhasználni, amely aláírta az Apostille (Hágai Pecsét) intézményét bevezető 1961. évi Hágai Egyezményt (ezen országok listáját megtaláljuk itt), akkor az okiratot Apostille tanúsítvánnyal látják el. Az Apostille hitelesítést az okiraton elhelyezett vagy egy ahhoz hozzáfűzött záradék formájában állítják ki.
  • Ha az okiratot olyan országban kívánják felhasználni, amely nem csatlakozott az Apostille Egyezményhez (ezen országok listáját is itt találjuk), akkor az okiratok miniszteri felülhitelesítésére kerül sor, utóbbi esetben viszont az okiratokat a felhasználás szerinti ország Magyarországon akkreditált külképviseletének diplomáciai felülhitelesítésével is el kell látni. E felülhitelesítést a konzul az okiraton elhelyezett, vagy ahhoz hozzáfűzött záradék formájában állítja ki, ez a záradék azt tanúsítja, hogy az okiraton szereplő bélyegző és aláírás valódi.
    Ezen túlmenően egyes okiratokat az Apostille tanúsítvány kiállítása, illetve a miniszteri felülhitelesítés előtt közbenső felülhitelesítéssel is el kell látni, az ezt kiállító magyar hatóság az okirat típusaként eltérő lehet. Anyakönyvi kivonat esetében például a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közbenső felülhitelesítését, az iskolai bizonyítványok és felsőoktatási intézmények által kiállított diplomák esetében az Emberi Erőforrások Minisztériuma közbenső felülhitelesítését kell kérni, a hatóságok pontos listája a Konzuli szolgálat honlapján olvasható.

Felülhitelesítésre Magyarországon három szerv jogosult:

  • A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium, az igazságügyi szakértői intézmények és a bíróságok által kiállított okiratok, továbbá az ezekről készített hiteles fordítások felülhitelesítését végzi.
  • A Külgazdasági és Külügyminisztérium (Konzuli és Állampolgársági Főosztályának Hitelesítési Részlege) a NAV és más szervek által kiállított okiratok és egyéb köziratok (pl. anyakönyvi kivonatok, erkölcsi bizonyítványok, hatósági igazolások, iskolai bizonyítványok, oklevelek), továbbá az ezekről készített hiteles fordítások felülhitelesítését végzi.
  • A Magyar Országos Közjegyzői Kamara pedig a közjegyzők által készített, illetve hitelesített okiratok, továbbá az ezekről készített hiteles fordítások felülhitelesítését végzi.

Mint látható, az Apostille beszerzése nem egyszerű feladat. Feltehetjük a kérdést, hogy ha már egyszer határátlépéskor (a schengeni térségen kívül) nem szokás megkérdőjelezni pl. az útlevelünk valódiságát, akkor mi ez a többlépcsős, hosszadalmas és költséges folyamatban testet öltött bizalmatlanság? A kérdést már magasabb szinten is feltették, de a végső megoldás (azaz az Apostille intézményének eltörlése) még várat magára.

 

Irodalom:

 

Rólunk

A Fordításcentrum fordítóiroda komplex fordítási, tolmácsolási és lektorálási szolgáltatást, valamint tanácsadást nyújt ügyfelei számára. Keressen minket bizalommal, mindig találunk megoldást.

Bővebben

Közösségi oldalaink