Mennyi az annyi?

Mi alapján számolják ki a fordítás díját?

Leütés, karakter, szó, sor, oldal, ív, forrásnyelvi szöveg, célnyelvi szöveg. Ahány fordító és fordítóiroda, annyiféleképpen történik a fordítási munkadíj meghatározása. Van-e igazságos módszer? Ha igen, melyik az? Mik az egyes módszerek előnyei és hátrányai? Mi a helyzet a szóközzel? Beleszámolják, nem számolják bele? Ebben a blogbejegyzésben a piszkos anyagiakkal foglalkozunk.

Nem is gondolná az ember, hogy milyen sokféleképpen lehet meghatározni a fordítás díját: Egyfelől a leütések, karakterek, szavak, sorok, oldalak, ívek stb. száma alapján, másfelől a forrásnyelvi vagy célnyelvi szöveg alapján. Egyetlen probléma van ezekkel: Éppen a fordítási folyamat legidőigényesebb szakaszát hagyják figyelmen kívül, hiszen nem a forrásnyelvi szöveg átolvasása vagy a célnyelvi szöveg létrehozása (begépelése) tart sokáig, hanem az, ami a kettő között zajlik: Amíg a fordító eljut a forrásnyelvi szövegtől (input) a célnyelvi szövegig (output), amibe beletartozik a kutatómunka, a mentális tevékenység (aka black box), a megbízóval való konzultáció stb.

A folyamatalapú elszámolás egyelőre elég abszurdnak tűnik, azonban fordítás esetében sem kivitelezhetetlen technikailag: Léteznek már olyan programok, amelyek – ha a teljes fordítási folyamatot nem is tudják nyomon követni – képesek rögzíteni videofelvétel formájában, hogy mi történik a képernyőn, így azt visszanézve könnyen mérhető lenne a fordítással eltöltött idő (legalábbis a képernyőn zajló része). Piaci körülmények között ez nyilván kivitelezhetetlen (fordítói szakvizsgán talán nagyobb létjogosultsága lenne), a folyamatalapú elszámolás így egyelőre nem jelent valódi alternatívát. Pedig mennyivel jobban járt volna például Luther, amikor segítőivel a Bibliát németre fordította: "Nemegyszer megesett velünk, hogy két, három vagy négy hétig egyetlen szót kerestünk." (Józan et al. 2007: 26) Ugyan manapság a fordítók nem tudnak ennyi időt szánni egy-egy szóra, néhány nehezebben fordítható kifejezés célnyelvi megfelelőjének megtalálása nem ritkán több időt vesz igénybe, mint egy egyszerűbb, rövidebb szöveg teljes lefordítása.

Marad tehát a termék felőli megközelítés (a termék alapú elszámolással persze valamilyen szinten ki lehet fejezni a belefektetett munkát is). Itt rögtön a következő kérdéssel szembesülünk: A forrásnyelvi szöveget vagy a célnyelvi szöveget érdemes figyelembe venni? Mindkettő ellen és mellett is lehet érveket felhozni, lássuk:

Forrásnyelvi szövegen alapuló elszámolás: Nem véletlen, hogy manapság szinte kivétel nélkül a forrásnyelvi szöveg jelenti az elszámolás alapját. A forrásnyelvi szöveg adott, a terjedelme már megbízás előtt mindenki számára ismert, így a megbízónak pontos árajánlatot lehet adni. Ha a forrásnyelvi szöveg kézirat formájában vagy nem szerkeszthető formában (pdf) áll rendelkezésre, akkor előbb természetesen olvashatóvá (értelmezhetővé) kell tenni a szöveget (ha fordítástámogató szoftverrel dolgozunk, akkor erre persze előbb-utóbb úgyis sort kell keríteni). Rossz nyelvek szerint a forrásnyelvi szöveg alapú elszámoláskor a fordító hajlamos arra, hogy minél rövidebb szöveget hozzon létre, azonban a szakmáját komolyan művelő fordító nem vetemedik ilyen trükkökre (ha ez ráadásul az információtartalom rovására megy, annak akár jogi következményei is lehetnek). A forrásnyelvi elszámolás dominanciáját erősíti az is, hogy a fordítástámogató szoftverek (CAT-eszközök) csak ez alapján tudnak statisztikai elemzést végezni.

Célnyelvi szövegen alapuló elszámolás: Ha az elszámolás a célnyelvi szöveg alapján történik, akkor a pontos munkadíjat utólag szokták kiszámítani, árajánlathoz legfeljebb egy becsült összeget állapítanak meg. Mivel a célnyelvi szöveg általában hosszabb, mint a forrásnyelvi szöveg (kivételek mindig vannak!), a célnyelv alapján történő elszámolás esetén valamivel magasabb díjra kell számítani, mint a forrásnyelvi szövegen alapuló elszámolás esetén. Ha a forrásnyelvi díjszabásnál fennáll a veszélye annak, hogy a fordító tömöríti a szöveget, akkor a célnyelvinél értelemszerűen előfordulhat, hogy az érdeke a szöveg nyújtását diktálja, de erre csak azt tudjuk megismételni, amit fentebb is említettünk. A célnyelvi elszámolás egyik előnye, hogy a fordítás egyik részmunkafolyamatán, a célnyelvi szöveg begépelésén alapul, persze ez csak látszatérv, hiszen a forrásnyelvi elszámolásra ugyanúgy rá lehet fogni, hogy az szintén egy munkafolyamaton, a szöveg átolvasásán alapul. Ami talán fontosabb, hogy könnyebben indokolható, ha – karakteralapú elszámolás esetén – a szóközt is beleszámítják a díjba, hiszen azt ugyanúgy meg kell nyomni, mint bármely más billentyűt (a szóközt általában forrásnyelvi elszámoláskor is figyelembe szokták venni, de ez inkább a korábbi célnyelvi elszámolás örökségének tudható be, logikusan nehezen védhető). Ha az ügyfél mégsem hajlik a szóközök kifizetésére, tréfás kedvű fordítók hajlamosak a szöveget szóköz nélkül leadni. Mivel azonban a fordítás nem csak gépelésből áll (sőt, a legkevésbé gépelésből áll), ez a módszer sem tükrözi hűen a teljes munkafolyamatot.

A következő kérdés, ami a forrásnyelvi és a célnyelvi szövegen alapuló elszámoláskor is felmerülhet, hogy milyen szövegegységet tekintsünk mérvadónak. Vegyük sorra ezeket:

Leütés: A leütés bármely billentyű lenyomását jelenti (betű, írásjel, szóköz, tabulátor stb.) függetlenül attól, hogy az látható vagy nem látható (de szükség esetén megjeleníthető és mérhető) nyomot hagy. Az általános közmegyezés azonban az, hogy ha leütésekről beszélünk, általában csak a betűk és a szóközök számát értjük bele (lásd az angol kifejezést is: "characters with spaces" vagy "characters incl. spaces"), amit jellemzően a Microsoft Word "Karakterek száma (szóközökkel)" funkció segítségével szoktak megállapítani. Mivel a leütés gépelési mértékegység, fordítás esetén szigorú értelemben véve csak a célnyelvi szövegen alapuló elszámoláskor van értelme leütésről beszélni, hiszen a forrásnyelvi szöveg leütéseivel a fordító nem kerül semmilyen munkakapcsolatba, hagyományosan azonban a forrásnyelvi szövegek esetében is figyelembe szokták venni a szóközök számát. Elméleti síkon felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy ha a leütés nem mindig látható (szóköz, tabulátorjel), akkor célnyelvi elszámolás esetén hogyan lehet bizonyítani, hogy a szövegben nincsenek fölösleges szóközök vagy tabulátorjelek stb.? Egy újabb érv a forrásnyelvi elszámolás mellett.

Karakter: A legnagyobb félreértést a leütés és a karakter okozza. A karakter eredetileg (a gépírás korszakában) ugyanis betűhelyet jelent(ett), ami betűnek és szóköznek felel meg, elterjedt rövidítése az "n" (vegyük észre, hogy a karakter ilyen értelemben nem egyezik meg teljesen a leütéssel, hiszen a leütésbe a betűn és szóközön kívül a billentyű minden olyan lenyomása beletartozik, amely látható vagy láthatatlan nyomot hagy). Ma viszont a karaktert többnyire már szűkebb értelemben, a látható jelek (betűk, számok, írásjelek, különleges karakterek stb.) összefoglaló elnevezéseként használják (talán az informatikában elterjedt jelentése miatt?), amibe a szóköz értelemszerűen nem tartozik bele. Az ilyen értelemben vett karakterek számát egyébként a Microsoft Word "Karakterek száma (szóköz nélkül)" funkció segítségével tudjuk megállapítani. Nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: A (szóköz nélküli) karakteralapú elszámolás kedvezőbb az ügyfél szempontjából, mint a betűhelyeket (betű+szóköz) figyelembe vevő karakteralapú elszámolás, azonban ma Magyarországon a legtöbb fordító és fordítóiroda – függetlenül attól, hogy mit ért rajta és a forrásnyelv vagy a célnyelv alapján számol-e – a szóközt is beleszámítja a munkadíjba (tehát gyakorlatilag a leütések számát veszi alapul a fent ismertetett jelentésben). A pontos jelentéstartalmat mindenképpen tanácsos előre tisztázni, mert egy általános magyar szöveg szóközök nélküli és szóközzel növelt karakterszáma között 10-20 % különbség is lehet (ami árban is ekkora differenciát jelent), de ez nyilván erősen nyelv- és szövegfüggő dolog.

Szó: A szóköz problematikájából a szóalapú elszámolás jelenthet megnyugtató és végérvényes kiutat. A szó a számítógépes nyelvészetben két szóköz (na tessék, már megint szóköz) közötti karaktersort jelent (ebben az értelemben tehát a számok is szavak). Előnye, hogy a szó mindenki számára könnyen beazonosítható fogalom, a szavakhoz különleges viszony fűz bennünket, az ember a nyelvet is leginkább a szavakon keresztül éli meg. További előnye, ami miatt a fordítói piacon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, hogy segítségével végre átadhatjuk a múltnak a szóközök és egyéb láthatatlan jelek problematikáját, a transzparencia révén pedig végső soron az ügyfél is jól jár. A szóalapú elszámolás angolszász területről indult el hódító útjára, a nemzetközi piacon szinte kizárólag ezt használják, szóval nem nehéz megjósolni, hogy előbb-utóbb vélhetőleg Magyarországon is ki fogja szorítani a karakter-leütés alkotta dichotómiát. A módszernek talán egyetlen hátránya van, amit nem is annyira ügyféloldalon, hanem inkább fordítói oldalon szoktak felemlegetni: Ha az elszámolás a célnyelv alapján történik, a hosszabb szavakat használó nyelveken dolgozó fordítók többnyire rosszabbul járnak, mint a rövidebb szavakból álló nyelvekre (pl. angolra) fordító kollégáik, de a különbség sajnos vagy szerencsére nehezen számszerűsíthető annak ellenére, hogy mindenki tisztában van vele. A forrásnyelvi szöveg alapú elszámolás persze egyszerű gyógyírt jelent a problémára, legalábbis magyarról idegen nyelvre történő fordítás esetén, mert ha idegen nyelvről magyarra fordítunk, forrásnyelvű elszámolás mellett is megint csak a rövidebb szavas nyelvekkel dolgozó fordítóknak marad több a zsebében. Mindezek ellenére a mérleg nyelve mégiscsak a forrásnyelvi szövegen alapuló díjszabás felé billen.

Sor: A sor alapú elszámolást kizárólag a német nyelvű országokban használják "szabványsor" (Normzeile) elnevezéssel. Azonkívül, hogy egzaktságot sugall, más előnye nem nagyon van a karakteralapú elszámolással szemben, hiszen a szabványsor is a betűhelyek számán alapul (tehát a szóközöket is beleszámítják). A szabványsor 55 betűhelynyi szöveget jelent (kb. ennyi fér el ugyanis egy szokványos sorban). A szabványsor alapú árajánlathoz tehát előbb megállapítják a leütések számát, elosztják 55-tel, és erre adnak egy egységárat. Vagy használják például ezt a hasznos kis oldalt. És bár most pénzről nem akartunk beszélni, annyi elárulható, hogy a definícióbeli hiányosságokért cserébe az igazságügyi díjazásról és költségtérítésről szóló törvény (JVEG: Justizvergütungs- und -entschädigungsgesetz) jogi szövegek vonatkozásában pontosan meghatározza a szabványsor fordításának árát, ami jelenleg 1,55 euró. Itt tehát minden az 55 körül forog. Egyébként az 1,55 euró 320 Ft/euró áron számolva kb. 9,0 Ft/leütésnek (!) felel meg... Ez ráadásul 2021. január elsejétől 1,80 euróra fog emelkedni, ami kb. 10,4 Ft-nak felel meg. Leütésenként.

Oldal: Az oldalalapú elszámolás ma már alig használatos, az eredete valahol a gépírásos korszakban keresendő. Egy gépelt oldal eredetileg 1800 n-nek felelt meg (dupla sorközzel számítva), német nyelvterületen a szabványoldal (Normseite) 1500 n, a szövegszerkesztőkkel írt szövegek esetében viszont 2500-3000 n (betűhely) is elfér egy oldalon (másfeles sortávolsággal). A fordítóiparban az oldalalapú elszámolást ma már szinte csak a sztenderd szövegezésű és hosszúságú okiratok (anyakönyvi kivonatok, diplomák, oklevelek stb.) fordításakor alkalmazzák egységár megadása mellett.

Ív: A szerző ív viszont még mindig használatos mértékegység, amelyet könyvkiadók alkalmaznak a műfordítások célnyelvi hosszának meghatározásakor. Egy ív 40.000 betűhelyből áll, amibe per definitionem a leütések is beletartoznak, és természetesen a kifizetés is az ívek száma alapján történik.

Kimaradt valami? Igen, biztosan, pl. a filmfordítás. Merthogy ott többnyire percalapon történik az elszámolás. De ez már egy másik történet...

 

Hivatkozás:

  • Józan I., Jeney É., Hajdu P. (szerk.) 2007. Kettős megvilágítás. Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. század végéig. Budapest: Balassi.

 

 

Rólunk

A Fordításcentrum fordítóiroda komplex fordítási, tolmácsolási és lektorálási szolgáltatást, valamint tanácsadást nyújt ügyfelei számára. Keressen minket bizalommal, mindig találunk megoldást.

Bővebben

Közösségi oldalaink