A gépi fordításról

2017 februárjában egy hosszabb cikk jelent meg a Wiener Zeitung online kiadásában, melyben Gerhard Budin, a Bécsi Egyetem Fordítástudományi Központjának professzora, a Korpusznyelvészeti és Szövegtechnológiai Intézet (ICLTT) vezetője, az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja mesélt a gépi fordítás jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a vele készült (eredetileg német nyelvű) interjút.

A gépi fordítás ugyan már az 50-es évektől foglalkoztatja az embereket, és sok nagyvállalat ma is dollármilliárdokat fordít fejlesztésre, azonban továbbra is kétséges, hogy véget ér-e valaha a bábeli zűrzavar. Eddig ugyanis csak viszonylag szerény eredményeket sikerült elérni a téren, és bár bizonyos szakterületek, ill. szövegtípusok esetében komoly javulás figyelhető meg, még mindig nem lehet egységesen megítélni a gépileg fordított szövegek minőségét. Főleg a repetitív (ismétléseken alapuló), illetve az egyszerű mondatszerkezetekből álló szövegek (pl. használati útmutatók) esetében jelentős áttörést sikerült elérni. A fordítók munkája ugyanakkor már ma is több ponton kapcsolódik a gépi fordításhoz, a fordítástámogató eszközöket például a gépi fordítás fejlesztésére is fel lehet használni, illetve sok fordító már most is munkaeszköznek tekinti a gépi fordítást, amellyel időt és energiát lehet megtakarítani.

A fordítás automatizálása szempontjából azok a nyelvek jelentik a legnagyobb kihívást, amelyekből kevés elektronikus szöveg áll rendelkezésre, vagy amelyekkel terminológiai szempontból még keveset foglalkoztak. Ilyen például a máltai, amely ugyan az EU egyik hivatalos nyelve, de viszonylag kevesen beszélik, és kevés szöveggyűjtemény vagy szótár áll rendelkezésre. A nyelvek szerkezeti sajátosságai is megnehezíthetik a gépi fordítást, gondoljunk csak a magyarra vagy a finnre, de az angollal és franciával ellentétben a német szövegek is nehezen automatizálhatók. Ez nem jelenti azt, hogy a fordítástechnológia fejlesztésére felesleges költeni. Az EU-ban és az ENSZ-ben is egyre inkább elterjednek a fordítástechnológiai eszközök, sok olyan szöveg van ugyanis, amelyet személyi vagy anyagi erőforrások híján sosem fordítanának le, ilyenkor a gépi fordítás jó alternatívát jelenthet.
A nyelvészet fejlődéséhez hasonlóan a gépi fordításban is paradigmaváltás zajlik: Ahogyan Chomsky figyelme az 50-es években egyre inkább az elvont nyelv felé fordult, a gépi fordításban is egyre inkább absztrakt matematikai-statisztikai módszerekkel, ún. big data kutatások keretében elemzik és rendszerezik a nyelvi adatokat.

A számítógépes nyelvészet számára egyébként továbbra is a szemantikai mező, tehát a szavak jelentése jelenti a legnagyobb kihívást. Ettől függetlenül arra lehet számítani, hogy a gépi fordítás egyre jobb eredményeket fog produkálni, de vers vagy próza fordítására még legalább 30-40 évig biztosan alkalmatlan lesz. Jelenleg még az egyszerűbb szövegek esetében is sokszor utószerkesztésre van szükség, jogi szövegek (szerződések stb.) fordításakor pedig kifejezetten óvakodni kell a gépi fordítástól, hiszen ott minden szónak jelentősége van. Ha viszont valaki csak egy idegen nyelvű szöveg legfontosabb információit szeretné megérteni, akkor a gépi fordítás segítségével tájékozódhat a szöveg tartalmáról, majd eldöntheti, hogy szüksége van-e humán fordításra.

Forrás: http://www.wienerzeitung.at/themen_channel/wz_digital/digital_life/875948_Der-Rechenkuenstler-als-Dolmetscher.html

Rólunk

A Fordításcentrum fordítóiroda komplex fordítási, tolmácsolási és lektorálási szolgáltatást, valamint tanácsadást nyújt ügyfelei számára. Keressen minket bizalommal, mindig találunk megoldást.

Bővebben

Közösségi oldalaink